Salgó Rallye Múzeum Salgótarján

Nyitvatartás és Árak

Felnőtt 2000 Ft / fő
Csoportos (maximum 8 fő) 12000 Ft / csoport
Nagyobb csoportok Egyéni áron
Egyéni árképzés létszámtól függően, regisztrációhoz kötött.
14 év alatti gyermek ingyenes
Múzeum adományozóinak ingyenes
Hétfő Zárva
Kedd Zárva
Szerda Zárva
Csütörtök Zárva
Péntek 18:00 - 21:00
Szombat 09:00 - 20:00
Vasárnap 09:00 - 15:00

Salgó Rallye Múzeum

A Salgó Rallye Múzeum egyedülálló kulturális és motorsport-emlékközpont, amely Salgótarján szívében mutatja be a hazai rally történetének legizgalmasabb pillanatait, emblematikus eszközeit, relikviáit és személyes történeteit. A múzeum célja, hogy necsak a veteránoknak, hanem a motorsport iránt érdeklődő fiataloknak is élményszerű módon hozza közelebb a rally világát.

Mit kínálunk a látogatóknak?

  • Relikviagyűjtemény – A gyűjteménybe folyamatosan érkeznek új tárgyak: versenyautókhoz kötődő emléktárgyak, rendezői táblák, versenyzői felszerelések, fotók és dokumentumok. A Facebookon említették, hogy például a Gyuris család felajánlása révén Salgó Rally-kon használt rendezői táblák is megtekinthetők.

  • Élő események, találkozók – A megnyitás után már terveznek közösségi eseményeket: versenyzői találkozók, dedikálások, beszélgetések, élményprogramok.

  • Tematikus kiállítások és időszaki bemutatók – Bizonyos relikviák és versenyek köré szervezett kiállításokat mutatunk be, hogy mindig friss és érdekes legyen a látogatás.

  • Közösségi kapcsolat – A múzeum aktívan kommunikál a Motorsport-kedvelőkkel, és várja felajánlásaikat, történeteiket, amelyeket a gyűjteménybe fogad.

Miért érdemes ellátogatni?

  • Élmény és inspiráció – A rallyzás szerelmeseinek igazi zarándokhely, ahol testközelből lehet látni versenyhez kötődő relikviákat és hallani történeteket

  • Ismeretterjesztés – A múzeum célja, hogy bemutassa a motorsport kulturális és technikai oldalát

  • Közösségépítés – Lehetőség közvetlen kapcsolatba kerülni versenyzőkkel, szereplőkkel, és részt venni közösségi programokon

  • Folyamatos megújulás – A kiállítás folyamatosan bővül, új tárgyak érkeznek és új témák jelennek meg időszakonként

Rólunk

Sztankó Renáta vagyok.

Ha megérzem az égett gumi és benzingőz illatát libabőrös leszek, na és az a hang, amikor elrajtol az autó…. Bár csak a pálya széléről szemlélem az eseményeket, de aki nincs benne, annak leírhatatlan, hogy mit érez ilyenkor az ember.😊

Az autók szeretete mindig is része volt az életemnek, majd elmentem életem első rally versenyére, ami nógrád-megyeiként véletlenül egy Salgó Rally volt. Szerelem első látásra. Amikor nagyjából egy évvel ezelőtt Bagó Laci feldobta az ő régóta dédelgetett ötletét a múzeumról, nem is gondolkodtam, hogy segítek-e vagy sem és egyáltalán nem bántam meg.

Lelkes amatőrként azonnal elkezdtem kotnyeleskedni.
A gyűjtés során nagyon sok csodálatos embert ismertem meg, versenyzőket, szerelőket, fotósokat, sportbírókat és mindazokat, akiknek szintén a rally a szenvedélye. Olyan embereket is, akik számomra félistenek. Hiszen, aki így bánik egy autóval, mi is lehetne más, legyen pilóta, navigátor vagy szerelő.

Nem igaz? 😊

A rengeteg telefon, egyeztetés, befektetett energia és idő szinte semmi, ahhoz képest, amilyen pozitív töltés ért a relikviák gyűjtése és a beszélgetések során.

Temérdek élménnyel gazdagodtam és a hihetetlennél hihetetlenebb sztorikat néha csodálattal hallgattam, mert mindenkinek volt sok sok története, vagy egy szép emléke a „SALGÓRÓL”.

Ezekből a történetekből sajnos nem tudunk visszaadni egyelőre, de igyekszünk bemutatni azt, hogy a Salgó Rally hogyan és mitől vált a magyar rally történelem egyik ikonikus versenyévé.

Nagy köszönettel tartozunk azoknak, akik segítették a munkánkat (inkább szenvedélyünket).

Reméljük, hogy egy pár órára át tudjuk adni a Salgó Rally varázsát minden látogató számára.

A nevem Bagó László.

Salgótarjánban születtem és salgótarjáni lévén gyakorlatilag az anyatejet a benzingőzzel együtt szívtam magamba, mint nagyon sok helyi srác a környéken. Az oka természetesen a Salgó Rallye volt.
 
A verseny atmoszférája és hangulata teljesen magával ragadott és azt gondolom egy életre „megpecsételte a sorsom”. Szerencsésnek mondhatom magam, mert tényleg helyben volt minden és a verseny előtti 2 hétben is jelen tudtam lenni az előkészületeknél, a futamra történő felkészülésnél akár rendezői, akár versenyzői részről.
A rajtdobogó összeszerelésétől a hazai és külföldi csapatok érkezésén át a tréningekig mindenhol ott voltunk. Ilyenkor az egész város nyüzsgött és minden a Salgó Rallye-ról szólt. Talán 5 éves lehettem, amikor édesapám kivitt a kazári gyorsasági szakaszra. Emlékszem, féltem picit a hangos és színes autóktól, de valami különös paradox módon mégis közelebb szerettem volna menni hozzájuk.
 
Rengeteg ember volt, óriási hangulat. Ettől a pillanattól tulajdonképpen minden megváltozott. A játékautókat színesre festettem, ami a kezembe került az versenyautóként funkcionált. Az évek alatt valamiért a navigátorokat kezdtem figyelni, nagyon érdekesnek találtam azt, amit csinálnak.
Először nem értettem, hogy mi az a füzet a kezükben és miért bólogatnak az autóban miközben szinte őrült módon mennek mindenen át. Egyszerre volt gyönyörü és félelmetes. Aztán lépésenként megismertem a navigátorok munkáját és elhatároztam, hogy én is navigátor leszek.
 
Szerintem itt már voltam 9-10 éves is.😊
 
Ez az álom 1998-ban vált valóra, amikor a főiskolán megismertem Szimán Szabolcsot és a fősuli után felhívott, hogy van-e kedvem Vele menni? Azóta kisebb-nagyobb kihagyásokkal közel 23 évet sikerült versenyezni közel 20 pilóta mellett. Emellett természetesen nagyon sok versenyre mentünk nézőként, ami sajnos az utóbbi időben külföldi versenyekre koncentrálódik, mivel az itthoni közeg már nem azt az érzést adja ami megszeretette velem a ralit.
És itt természetesen nem a versenyzőkre gondolok. Talán ez is inspirált egy kis nosztalgiázásra, hogy jó lenne átélni a régi versenyek érzését újra.
 
Azt gondolom, hogy pár másik dolog mellett ez is mindenképpen szerepet játszott, hogy 3 éve több Salgó Rallye-val kapcsolatos ötlet és gondolat között volt egy ötlet, amit úgy gondoltam, vagy így vagy úgy, de meg kell csinálni.
 
Ez volt a Salgó Rallye Múzeum.
 
Néhány emberrel beszéltem róla és mindenkinek tetszett az ötlet, de nem gondolták, hogy kivitelezhető, akár anyagi, akár a kiállítandó ereklyék szempontjából. Pedig már akkor is volt rengeteg anyag amit a 80-as évek végétől gyűjtöttem. Ettől függetlenül parkolópályára került az ötlet, de tavaly év elején újra felszínre került.
 
Sztankó Renit már jó ideje ismerem és pasikat meghazudtoló vehemenciával jár velünk versenyekre, szervez mindent, emellett sportbíróként is tevékenykedik, ráadásul több szakágban is.
Azt gondoltam, hogy érdekelheti ez a dolog és így is lett.
 
Tizedmásodperc alatt igent mondott. Természetesen nagyon sokan segítenek, de Renivel ketten szervezzük a főbb dolgokat, ami a Salgó Múzeum tartalmát érinti. Azt mondhatom, hogy a női precizitás nélkül nagyon nehéz helyzetben lettem volna.
 
Minden relikviát Ő regisztrál, címkéz, tölt fel táblázatba, csomagol és dobozol. Szóval leltározva elcsomagolva, megjelölve Nála van minden és pontosan rendszerezve bármikor tudja mi hol van.
 
Az elején nem gondoltam volna, de olyan relikviák kerültek hozzánk, ami még most is meseszerű és felfoghatatlan.
Tudtuk, hogy a Salgó egy jó cégér, de még így is meglepett az a pozitív fogadtatás mindenkinél, amit kaptunk. Szinte mindenki teljesen pozitívan, segítőkészen és nagy lelkesedéssel állt a dolgokhoz.
 
Legyen szó pilótáról, navigátorról, szerelőről, médiásról vagy szurkolóról.
Ez óriási töltést adott. Óriási köszönet és hála Nekik és mindenkinek, aki segített!
 
Mert ez csak így jöhetett létre és így lesz teljes. Egy időutazás volt rengeteg ikonikus versenyzővel, bajnokkal, közönségkedvenccel, rengeteg story-val, élménnyel. Ugyanakkor nagyon sok idő, energia, kitartás és türelem is kellett hozzá, de minden percét élveztük.
 
És a családi háttérre is mindenképpen szükség volt, hogy mindezt össze tudjuk rakni. Sokat köszönhetek a feleségemnek és a két fiammal is, amikor tudok próbálok minél több időt tölteni, hogy kevésbé érezzék a hiányom.
 
Azt gondolom, hogy most már nincs megállás és a múzeummal párhuzamosan nagyon sok tervünk van, aminek a szurkolók, versenyzők és a technikai sportokra nyitott emberek, de akár érdekes dolgok iránt érdeklődők is véleményem szerint nagyon fognak örülni.
Shopping Cart
Scroll to Top